Révay Károly: Nagybányai emlék / Erinnerung an Nagybánya
Írta: Toni Dátum: Február 18 2022 10:17:21
M

. . . Nem! Ne féljetek a vén poétától!
Az ő szive többé már nem ficánkol.
Mikor egy fáradt útas megjelen:
Nem vágy’ pihenni rózsalevélen!

Teljes hír


Nagybányai emlék.

Valahol egyszer, vidám társaságban,
Harmatos arcú öt leányt találtam;
Úgy álltam köztük, — mig átfont e lánc,
Mint liliomok közt egy fakó bogáncs.

S én, vén poéta álmodozni kezdtem,
A rég elmúltra vissza emlékeztem;
Az arcok, szemek azt mondogatják:
Ilyenek voltak egykor a mamák!

S én voltam köztük a pajkos fiú,
Kinek szemében tűz volt, — nem hamú!
Bensőmben pedig, mit szívnek neveznek,
Ép’ akkor készült merésznek, hevesnek.

S mig nézegettem e leányokat:
Éreztem, hogy egy szó mind fojtogat;
S remegtem is, hogy az a szó kipattan,
Mint mamájoknak egykor mondogattam.

. . . Nem! Ne féljetek a vén poétától!
Az ő szive többé már nem ficánkol.
Mikor egy fáradt útas megjelen:
Nem vágy’ pihenni rózsalevélen!

1906. julius

Révay Károly 1856 – 1923

Erinnerung an Nagybánya.

Einmal irgendwo in nette Gesellschaft,
fand ich fünf Mädchen, taufrisch und sehr lebhaft;
ich stand nur dort – leise etwas mich durchdrangt
wie eine Distel, der zwischen den Lilien stand.

Und ich, ein alter Poet, fing an zu träumen,
mit der alten Vergangenheit aufräumen;
die Gesichter und schönen Augen sagten:
So waren auch die Mütter vor vielen Jahren!

Ich war unter ihnen der junge Lausbub,
‘d im Auge war Feuer, – was alles umgrub!
Im Inneren, was ein Herz genannt wird,
es wurde damals mutig wie ein Schulkind.

Und während ich an diese Mädchen blickte:
Ich fühlte, wie mich ein Wort fast erstickte;
‘d, ich zitterte auch, dass das Wort heraussprang,
was ich zu ihren Müttern ganz laut vorsang.

Nein! Habt keine Angst vor dem alten Dichter!
Sein Herz zappelt schon sehr-sehr lange sagt er.
Wenn einen müden Reisenden herrufen:
Er will nicht auf dem Rosenblatt ausruhen!

Fordította: Mucsi Antal-Tóni