ПОЭТ
Не поэт, кто слов пророка
Не желает заучить,
Кто язвительно порока
Не умеет обличить.
Не поэт, кто сам боится,
Чтобы сильных уязвить,
Кто победою гордится,
Может слабых устрашить.
Не поэт и кто имеет
К людям разную любовь,
Кто за правду не умеет
Проливать с врагами кровь.
Тот поэт, врагов кто губит,
Чья родная правда — мать,
Кто людей как братьев любит
И готов за них страдать.
Он все сделает свободно,
Что другие не могли.
Он поэт, поэт народный,
Он поэт родной земли!
1912
__________________________
A KÖLTŐ
Nem költő, ki nem tanulja
A próféta érveit,
Aki felfedni nem tudja
Gúnnyal mások vétkeit.
Nem költő, ha megsérteni
Nem mer erősebbeket,
Aki győz, de mellét veri,
Gyöngék réme is lehet.
Az sem költő, ki a népét
Nem egyformán szereti,
Ki az igazságért vérét
Nem kész harcban önteni.
Költő az, ki ellent temet,
Anyja – csak, ami igaz;
Embert testvéreként szeret,
S ő is szenved, hogyha az.
Megtesz, mert szabadon dönt ő,
Mindent, mit más képtelen.
Ő a költő, népi költő
A hazai végeken!
1912
* * * * *