TOLLOZÓ
Két madár lelke égbe nőtt
az ajtó üvege előtt,
tavasz elő volt, február
fényein hintázott a táj,
s a csilló sugarak alatt
tükrözött átjárót a Nap,
tavaszt suhant a két madár,
kihalt kis testükből a fáj,
szél viháncolt a röptükön,
és fútta őket az öröm,
a fékezhetetlen jelen,
a fészek meleg szerelem,
s a lasú végtelen alatt,
kinyújtózott a pillanat,
csöpp időt kért csak a halál,
s a boldogságból két madár.