Rágyújtok egy cigarettára és várlak, hogy jöjj,
Egy utcai padon, délben:
Ezek az ezüst másodpercek
Rázkódva esnek, mint igék a mondat terében.
Suttogva susognak szomszédai a szélnek, a nyárfák…
És a szél ujjaimat kibontja,
Árnyékod csendes, ahogy közeledsz,
Kezem elkezd remegni és rezeg, mint valami hárfa.
Kis és ritka léptekkel haladunk a vasútállomás felé,
A peron az elválást megtagadja:
Hajadban a nyárnak maradéka,
De ajkadon már lilán uralkodik az Ősz.
Méltóságba öltözött a táj:
A tegnapi vasárnap letette koronáját.
A csókok nem hallatszanak...be szomorú hétfő.
Viszlát szemek, de a sebek maradnak.