Gyötrelmes éjszakák
rémálmok szállnak ,
félelmek fájnak.
Bűnök börtönében
őrök fenyítenek,
üres kenyéren,
kevés vízen
tengetnek.
Vasrácsos ablakom kém,
figyel engem a fény,
leselkedik, félek,
nem látok itt
semmit...
Szeretnék elfutni messze,
lábam remeg, elesne..
rám tör a rémület,
gyökeret verek...
verejtékezek
hideg vizet,
szemem
remeg.
Ájultan álmodok ágyamon,
fáradtan fordulok félre,
viszketve vonulnak
képzelt bogarak,
vakarom végre,
nem kéne..!.
véresre.
Foltot hagy a lepedőn,
sebes lett a bőr
idegesít ez is
mert jelez,:
élek még: ..
minek?