Régi mandulavirágzás
***
Napos szőlőhegy oldalában,
- Délesti nap ép oda vág –
Tetőtől talpig rózsaszín ruhában
Pompáztak a mandulafák.
***
Varázslat a szemnek az ily kép,
Mikor virágban még a föld szegény;
Garádparton a galagonya se nyílt még,
Sem a kökény.
***
A mandulaág lehajolt hozzám,
Álmot sugallva,
S megsimogatta lágyan gyermekorcám
A Dél fuvalma.
***
Nem suttogtak regét felettem
Nagy déli pálmák...
A mandulavirágból szőtte lelkem
Legelső álmát.
***
Írta: Vargha Gyula 1853 – 1929
***
***
Die Alte Mandeln blühen
***
Auf den Weinberg, sonniger Seite
– die Abendsonne scheint dorthin –
von Kopf bis Fuß in rosarotem Kleid‘
Blühen die Mandeln vor sich hin,
***
Wunder ist für die Augen das Bild,
wenn die Erde noch arm an Blumen ist;
auf Bachufer blüht der Weißdorn noch nicht so wild,
Schwarzdorn auch nicht.
***
Der Mandelzweig bückte sich zu mir dicht,
ein Traum flüsternd,
‘d streichelte sanft, mein kindliches Gesicht, wie
Wind des Südens.
***
Flüsterten kein Märchen vom Lebe'n
die großen Palmen,
aus Mandelblüten webte meine Seele
den ersten Träumen.
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni