Megöl a lélek ha nem marad velem,
Az ürességben a csend a fegyverem,
Szívdobogásom egy monoton szólam,
Pengeti lépteim katonás sorban,
Felnegyedelnek a felemás fények,
Szemem előtt amint egymásba érnek,
Megvadul bennem a sosem volt látnok,
Szivárvány nélkül az esőben ázok,
Csontig hatol a hideg bennem,
Muszáj jobbról tévútra mennem!?,
Biztonságot nyújt e majd nekem?,
Ha felteszem mind a két kezem,
Biztonságot nyújt e majd nekem?
Ha felteszem mind a két kezem,
Tudnom kéne vagy csak sejtenem?
Hogy nem léteznem sem lételem,
Szemeimben néha furcsa fény ragyog,
A kép amit látok egyre csak sajog,
Hűlt helyem helyén én mégis ki vagyok?
Ha addig élek míg bele nem halok,
Vagyok ki lehettem mikor nem voltam,
Hoztam mit kaphattam alázatomban,
S, ha megszánt az élet mi mást tehettem?
Az univerzum sem tévedhetetlen!,
Járvány pusztít a végzetemben,
Nem túl pozitív értelemben,
Ha vértócsaként megalvadok,
Közel mindegy, élek vagy halok,
Közel mindegy, élek vagy halok,
Ha vértócsaként megalvadok,
Amíg múlnak tovább a napok,
Biztonságban sehol sem vagyok.