Utak mentén martilapu nyílik,
kélő bokor tövén kék ibolya pattan.
Nyálát csorgatja az aranyvessző,
avar közt bársony szirmú hóvirág fakad.
Tapsifüles elő jő, nyújtózik,
száját tátja e varázslatos világra.
Rét ízes virágoktól lesz tarka,
szelíd szellő adja a világ tudtára.
Szökken a nyulacska, rigó füttyög,
s pihe- puha bimbót bont az üde barka.
Szökellve csodálja a kis mag, hogy
ajtómon bekopogtat a hamvas tavasz.