Friedrich Theodor Vischer:
(1807-1887)
DIE HYAZINTHE
Ich grüße dich, du wunderbarer Duft,
Der sich in diesen zarten Kelchen wieget,
Du Schiff, worin durch dunkelblaue Luft
Die Seel' entzückt nach fernen Ufern flieget.
Dass Steuer ist ein alter, alter Traum
Von andern Zeiten, himmelschönen Auen,
Gold ist der königlichen Ströme Schaum
Und hohe, schlanke Palmen sind zu schauen.
Die Lotosblume schwimmt auf blauer Flut,
Die Welle scheint mit holder Scham zu fragen,
Welch Wunder ihr im keuschen Schoße ruht?
Doch nur die Kinder wissen es zu sagen.
________________________________________
LÓTUSZVIRÁG
Köszöntelek, varázsos illatár,
Ki, mint hajó, ringsz finom serlegünkben,
Hogy rajtad szálljon messzi partra már
Kék légen át a lélek lelkesülten.
Mert régi-régi álom az irány
Egy más időbe, mennyei szép partra,
Hol aranyhab kél hullám taraján,
És karcsú pálmák nyúlnak fel magasra.
A kék vízen ring egy lótuszvirág,
S a hullám habja mintha csak kérdezne:
„Mit rejt öled, mondd, mily szűzi csodát?”
Ő szól: „Csak gyermek tud felelni erre…”
* * * * *