Matthias Claudius:
(1740-1815)
KRIEGSLIED
's ist Krieg! 's ist Krieg! O Gottes Engel wehre,
Und rede du darein!
's ist leider Krieg - und ich begehre
Nicht schuld daran zu sein!
Was sollt ich machen, wenn im Schlaf mit Grämen
Und blutig, bleich und blass,
Die Geister der Erschlagnen zu mir kämen,
Und vor mir weinten, was?
Wenn wackre Männer, die sich Ehre suchten,
Verstümmelt und halb tot
Im Staub sich vor mir wälzten, und mir fluchten
In ihrer Todesnot?
Wenn tausend tausend Väter, Mütter, Bräute,
So glücklich vor dem Krieg,
Nun alle elend, alle arme Leute,
Wehklagten über mich?
Wenn Hunger, böse Seuch' und ihre Nöten
Freund, Freund und Feind ins Grab
Versammelten, und mir zu Ehren krähten
Von einer Leich herab?
Was hülf mir Kron' und Land und Gold und Ehre?
Die könnten mich nicht freun!
's ist leider Krieg - und ich begehre
Nicht schuld daran zu sein!
__________________________________________
DAL A HÁBORÚRÓL
Kitört! Kitört!.. Véget kell néki vetni,
Atyám, szólj ellene!
Ez háború, és nem kívánok lenni
Semmiképp részese!
Ha álmaimban sápadt, véres holtak
Jönnének egy napon,
És ágyam előtt kórusban zokognak,
Mit kell tennem vajon?
Ha férfiak, a helytálló merészek,
Sok csonka, félhalott,
A porban ott előttem hevernének,
S én szemtanú vagyok?
Ha sok-sok ezer apa, anya, mátka,
Boldog a harcokig,
Most elárvultan, nyomorultan járva
Nekem panaszkodik?
Ha éhség, kór és egyéb nehézségek
A sírba vitték mind
A megmaradt barátot, ellenséget,
Gyászolnom kell megint?
Dicsőség, föld, kincs mit nekem, hogy mennyi?
Öröm nem jár vele!
Ez háború, és nem kívánok lenni
Semmiképp részese!
* * * * *