Kőkandallóban
Tűz lobog, meleget ad.
Hóvihar fütyül.
Sodródó pelyhek,
Együtt, násztáncot járnak.
Szél fölélénkül.
Hófehér leplét
Felöltötte, mind a táj…
Csúszós fakéreg.
Tomboló téli
Szél havat visz magával.
Hóból örvények.
A behavazott
Virágágyás nem látszik.
Nem kerti idő.
Szelek táncolnak
Vadul, őrült táncokat.
Hóförgetegek.
Lehullott a hó…
És talpak alatt recseg.
Hókristály, kemény.
Szürkület fényt fed,
Hótenger nem szikrázik.
Szél havat kavar.
Nagy pelyhes a hó!
Hótakaró elborít.
Csend ural tájat.
Szürke hófelhők
Beburkolták az eget.
Hóvihar tombol.
Fehér lett a ház,
Mély hó-kezeslábasban.
Rogyott fenyőág.
Hóvihar üvölt,
A kéménybe beszorult.
Félelmetes zaj.
Fényes a sugár,
Két sötét felhőtömb közt.
Havazás, folyik.
Orkán erejű
Vihar kéményt korbácsol.
Téglák repülnek.
Száncsengő cseng-bong
Dallam, távolságba hull.
Hideg a szélcsend.
Őrjöngő vihar,
Úton havat torlaszol.
Járhatatlan út.
Csendes hóesés,
Fagyos fuvallatban jő!
Fagyos levegő…
A szél forogva
Támad, zúzmara szerte.
Nagy hóförgeteg.
Hóesés lépked…
Égben varjú károgás.
Fehér-fekete.
Csűri-csavarja
Vadszél, fagyos ág reccsen.
Messze sodorja.
Zörgő, rőt avar
Hang kavalkádja csitult.
Tájat, hó lepte.
Notórius szél
Összevissza rohangál.
Jégcsap földre hull.
Csillagok mesét
Mondanak hó-angyalnak.
Szikrázó pihe.
Fuj, havat sodor
Konokul a morc vihar.
Arktikus hideg.
Vecsés, 2019. augusztus 31. – Szabadka, 2019. szeptember 1. – Kustra Ferenc József – Renga láncvers a havas tájáról, a páratlanokat én írtam. A hóviharos tájat, a párosokat szerző-, és poéta-társam: Jurisin (Szőke) Margit. Címük: Őrjöngő hóvihar