Márciusi szél lengedez,
ringatja az ágat,
felcsókolja álmukból az alvó rózsafákat.
Végigsuhan hegyen, völgyön,
dal kél a nyomában,
a te dalod, te szabadság dalos pacsirtája.
Szállj el szellő napsugárban
Petőfi sírjára,
vidd el szívünk dobogását,
hadd boruljon rája.
Csókolgasd meg minden rögét
rózsanyitó dallal,
borítsd be a költő sírját
virágos tavasszal.