СЛЕЗЫ
Слезы… опять эти горькие слезы,
Безотрадная грусть и печаль;
Снова мрак… и разбитые грезы
Унеслись в бесконечную даль.
Что же дальше? Опять эти муки?
Нет, довольно… Пора отдохнуть
И забыть эти грустные звуки,
Уж и так истомилася грудь.
Кто поет там под сенью березы?
Звуки будто знакомые мне —
Это слезы опять… Это слезы
И тоска по родной стороне.
Но ведь я же на родине милой,
А в слезах истомил свою грудь.
Эх… лишь, видно, в холодной могиле
Я забыться могу и заснуть.
1912
_________________________________
KÖNNYEK
Könnyek… Ismét e keserves könnyek,
Megint bánat, és öröm sehol;
Újra sötét… az álmok letörtek,
Mit a végtelen messze sodor.
Mi lesz? Újra e kínt kell szenvednem?
Azt már nem, vége… Pihenni kell,
Minden bús hangot muszáj felednem,
Belefáradt, jaj, úgy e kebel.
Árnyas nyírfa alatt ki dalolgat?
Olyan ismerős hangok ezek –
Ezek könnyek… Jaj, könnyek megint csak,
Hazavágyóak, szerelmesek.
De hisz hazám, a drága hon itt van,
Sokat sírt, kimerült e kebel.
Hej… úgy néz ki, hogy jéghideg sírban,
Csak ott felejtek s pihenek el.
1912
* * * * *