Volt egyszer egy napsugaras nyár,
úgy elröppent, mint a pillanat.
Aztán hűs szél fútta a rőt őszt,
szép színe oltotta szomjamat.
De jött a tél, a zord, a csípős,
az ólomszürke, a bágyatag.
Kélne a remény, a tiszta fény,
de nem engedi, még sápatag.
Engedd szabadon a víg tavaszt,
küldd ide a békét, a zenét.
Nézd, a csodás rügyező fákat,
mosollyal gyógyítnám be sebét!
Megadott címre, képre írt vers