Matthias Claudius:
(1740-1815)
DIE MUTTER BEI DER WIEGE
Schlaf, süßer Knabe, süß und mild,
Du deines Vaters Ebenbild!
Das bist du; zwar dein Vater spricht,
Du habest seine Nase nicht.
Nur eben itzo war er hier
Und sah dir ins Gesicht,
Und sprach: Viel hat er zwar von mir,
Doch meine Nase nicht.
Mich dünkt es selbst, sie ist zu klein,
Doch muß es seine Nase sein;
Denn wenn's nicht seine Nase wär,
Wo hätt'st du denn die Nase her?
Schlaf, Knabe, was dein Vater spricht,
Spricht er wohl nur im Scherz;
Hab immer seine Nase nicht,
Und habe nur sein Herz!
________________________________
ANYA – A BÖLCSŐNÉL
Aludj, fiacskám, jóccakát,
Olyan vagy éppen, mint apád!
Olyan vagy; bár azt mondja ő,
Az orrotok nem egyező...
Itt volt imént, vizsgálgatott,
Járt szeme képeden:
„Bár tőlem – szólt – sokat kapott,
De orrot – azt sosem!”
Kicsiny az orrod, gyermekem,
Övé kell mégis, hogy legyen;
Ha nem övé e szép kis orr,
Hol tettél rá szert, és mikor?
Aludj, fiacskám, tréfa csak,
Mit jó apád közölt;
Te tőle ne az orrodat, –
A szívét örököld!
* * * * *