Hazaértem, hisz tudom várt rám,
kit őrzök a szívem legmélyénél.
Drága, jó, melegszívű mamám
ült a búbos kemencénél.
Mily szalmaszagú, becses, ódon,
és bent minden néma, minden csendes!
Vágyón karjában ringatózom,
mély sóhajom szállt fel, messze.
Tolldunna bóbiskolt abrosszal,
a falon szentkép feszült meghitten.
Zord tél érkezett nagy puttonnyal,
már éreztem ereimben.
Hullott a szűzies hópihe,
fátyollal fedte be a világot.
Hold sápadt fénye reményt izent,
s gyújtotta meg a pilácsot.