Сергей Есенин:
ГРУСТНО,
ДУШЕВНЫЕ МУКИ…
Грустно… Душевные муки
Сердце терзают и рвут,
Времени скучные звуки
Мне и вздохнуть не дают.
Ляжешь, а горькая дума
Так и не сходит с ума…
Голову кружит от шума.
Как же мне быть… и сама
Моя изнывает душа.
Нет утешенья ни в ком.
Ходишь едва-то дыша.
Мрачно и дико кругом.
Доля! Зачем ты дана!
Голову негде склонить,
Жизнь и горька и бедна,
Тяжко без счастия жить.
1913
________________________
Szergej Jeszenyin:
BÁNAT NYOM,
A LELKI KÍNOK…
Bánat nyom… A lelki kínok
Szívemet szaggatják szét,
Unott hangoktól nem bírok,
Pedig úgy sóhajtanék.
Fekszem, és nyugodni nem hagy
Egy gondolat, keserű…
Szédül a fejem, a zaj nagy,
Mit tegyek… Nem egyszerű,
Mikor úgy lankad a lelkem,
Senkiben nincs vigaszom,
Sötétség vesz körbe engem,
Járok, de fulladozom.
Sors! Hozzám mért vagy ilyen!
Nincs nyugtod, fejem, szegény…
Életem keserv, igen,
Boldogság nélkül – kemény.
1913
* * * * *