H.Gábor Erzsébet
Örökre
Egyszer, ha végleg elmegyek,
ne hullajts értem könnyeket,
nem hagy el égi kedvesed,
szívedben mindig ott leszek.
És hogyha fáj a rút magány,
lehelek rád egy szép mesét
csillagos őszi éjszakán,
amíg a fényem száll feléd.
Felrémlik majd a múlt, egy kép,
esték és lázas éjjelek,
eltűnik majd a messzeség,
s valóság lesz a képzelet.
Átéled újra vélem azt,
amit a drága sors adott,
emlékek adnak szép vigaszt,
s úgy érzed majd, hogy ott vagyok.
S hogyha a léted véget ér
- születünk, élünk, meghalunk-,
elnyel a fény, az égi tér,
s örökre egybe olvadunk.
2022.03.28.