Сергей Есенин:
БУРЯ
Дрогнули листочки, закачались клены,
С золотистых веток полетела пыль…
Зашумели ветры, охнул лес зеленый,
Зашептался с эхом высохший ковыль…
Плачет у окошка пасмурная буря,
Понагнулись ветлы к мутному стеклу
И качают ветки, голову понуря,
И с тоской угрюмой смотрят в полумглу…
А вдали, чернея, выползают тучи,
И ревет сердито грозная река,
Подымают брызги водяные кручи,
Словно мечет землю сильная рука.
1914
_____________________________________
Szergej Jeszenyin:
A VIHAR
Levélkék remegtek, juharfák hintáztak,
Aranyos ágakról messze szállt a por…
Sóhajtott az erdő, szelek zaja támadt,
Fonnyadt árvalányhaj zizzent valahol...
Borút szült a vihar, besír az ablakba,
Hajlott füzeket tart fénytelen üveg,
Lengetik az águk, fejük lehorgasztva,
S félhomályba vesztik búsan szemüket…
Majd fekete felhők kúsznak elő messze,
Mérges lesz a folyó, bömböl szerteszét,
Felszökik hulláma magasra freccsenve,
Erős kéz dobálja így e földtekét.
1914
* * * * *