Sejtelem
***
Tavasz van és a szabadban járok
Lesütött fővel csendesen,
Gondolatim, mint elröppenő álmok,
Úgy elmosódnak kétesen.
***
Fejem fölött az ölelkező ágak
Szerelmes enyelgéseit
Nem nézem én, inkább alatt az árnyak
Kísértetes rezgéseit.
***
Talán azért van igy, mert nem sokára
Nyugodni ott lenn fogok én,
Keblem kihűlve és szemem bezárva
A sir mélységes fenekén.
***
Nem háborítva semmi földi zajtól
Megsemmisülve porlani,
Megmentve végre az élet bajától
Ködpáraként eloszlani.
***
Jól sejtek-e? ... vagy tán csalódom ismét,
Miként csalódtam annyiszor:
Hasztalan várva, hogy az élet terhét
Itt hagyni rám került a sor.
***
Igy lesz-e ismét ?... s még az életkedvnek
Lepkéje is majd visszaszáll,
Kedveért a néhány virágkehelynek
A mit lelkemben még talál?
***
1861
***
Szendrey Júlia 1828 - 1868
***
Vorahnung
***
Es ist Frühling und ich laufe draussen
sanglos, still mit gesenktem Kopf,
die Gedanken, wie Träume fliegend sausen
verschwinden wie Nebel im Topf.
***
Über den Kopf in den umschlingenden Ästen
wie sie sich, so zärtlich lieben,
das schaue ich nicht, eher unten die Schatten,
wie die Geister herumspielen.
***
Vielleicht deswegen ist es so, weil nahezu
dort unten werde ich ruhen,
die Brust abgekühlt, und beiden Augen zu
im tiefe des Grabs, ausruhen.
***
Ungestört von dem irdischen Geschehen,
zunichte gehend, zu Staub werden,
befreit von den Schwierigkeiten des Lebens
verschwinden wie Nebel am Morgen.
***
Ist es so? … oder täusche ich mich eben,
getäuscht habe mich, schon oft an dich:
Vergeblich hoffend, dass, die Last vom Leben
hier zu lassen, liegt wieder an mich.
***
Wird es jetzt wieder so? … und auch der Falter
der Lebenslust wird zurückfliegen,
wegen ein paar Blütenkelche wie Psalter,
die in meine Seele noch liegen?
***
1861
**
Fordította: Mucsi Antal-Tóni