Сергей Есенин:
ТЫ ПЛАКАЛА
В ВЕЧЕРНЕЙ ТИШИНЕ…
Ты плакала в вечерней тишине,
И слезы горькие на землю упадали,
И было тяжело и так печально мне,
И все же мы друг друга не поняли.
Умчалась ты в далекие края,
И все мечты увянули без цвета,
И вновь опять один остался я
Страдать душой без ласки и привета.
И часто я вечернею порой
Хожу к местам заветного свиданья,
И вижу я в мечтах мне милый образ твой,
И слышу в тишине тоскливые рыданья.
1913
_____________________________________
Szergej Jeszenyin:
AZ ESTI CSENDBEN
ELSÍRTAD MAGAD…
Az esti csendben elsírtad magad,
Keserves könnyeid a földre hulltak folyvást,
A bánat elfogott, a súlya rám szakadt,
És mégsem értettük mi ketten egymást.
Te elrohantál, messze vagy nagyon,
És minden álom hervadt, színtelen lett,
Magányosságom fáj, és újra nyom,
A lelkem ismét ápolatlan szenved.
Ha jő az est, gyakorta elmegyek
A randevúk megannyi szent helyére,
S az álmok láttatják kedves tekinteted,
Hallom, miként zokogsz, bús csendtől körbevéve.
1913
* * * * *