Augusztusi nyár volt akkor,
bágyadt napsugár, vasárnap délután...
Csalitos pataknál öreg anyóka ül,
nefelejcset szedett, koszorúkat köt..
Ifjú szerelmespár éppen arra sétál,
anyókánál megáll, segítséget ajánl.
Nénike a kérést hálásan köszöni,
a pár kedvességét dicsérve fogadja.
Szíve összeszorul, szomorúan érzi,
ez a szép szerelem nem fog soká élni...
a halál bélyegét véli felfedezni
az ifjú szép arcán, s aggódva így inti:
Siessetek élni, - nem fogtok ti együtt
tisztes kort megérni...
Az ifjú pár nevet, nem hisz a néninek...
Eltelik néhány év, ők boldogan élnek,
ám mégis hamarost teljesül a jóslat.
A lány gyermekével egyedül maradva
visszagondol akkor a régi jóslatra...
Ő volt az én anyám!
Igaz a történet, - boszorkány
vagy tündér? - Ismerte a véget.
szomorú a múltam,
engem megigézett.
.