Ludwig Uhland:
(1787-1862)
FRÜHLINGSGLAUBE
Die linden Lüfte sind erwacht,
Sie säuseln und weben Tag und Nacht,
Sie schaffen an allen Enden.
O frischer Duft, o neuer Klang!
Nun, armes Herze, sei nicht bang!
Nun muß sich alles, alles wenden.
Die Welt wird schöner mit jedem Tag,
Man weiß nicht, was noch werden mag,
Das Blühen will nicht enden.
Es blüht das fernste, tiefste Tal:
Nun, armes Herz, vergiß die Qual!
Nun muß sich alles, alles wenden.
__________________________________
HITEM A TAVASZBAN
A lágy fuvallat ébredez,
Leng éjjel-nappal, úgy neszez,
Teremtve minden végen.
Ó, illat, új hang, mennyi friss,
Szegény szívem, merjél te is!
Most minden más lesz, más egészen.
Naponta szépül a vidék,
És nem tudod, mi jő itt még,
De tavasz mindig lészen.
A messzi völgy, a mély virít,
Szegény szívem, hagyd kínjaid!
Most minden más lesz, más egészen.
* * * * *