H.Gábor Erzsébet
Égi ölelés
A semmi ölében ringat az álmom,
körbevesz furcsa vatta-világ,
lebben a szellő hó-puha szárnyon,
s illatot szór a hársfavirág.
Könnyű a testem; felhőkön fekszem,
s rám vetül lágyan a hold sugara,
angyali daltól repdes a lelkem,
csábít az égiek hívószava.
Jóanyám ráncos orcáját látom,
két puha kéz a bőrömhöz ér,
dajkál a létem, bársonya átfon,
bennem az érzés mennyekig ér.
Ő, tudja már, mily drága az élet –
menj vissza! – suttogja, s megfogadom.
Két szemem, testtelen csókjára ébred -
aggódott értem, ott is, nagyon.
2022. április 6.