Сергей Есенин:
НА НЕБЕСНОМ
СИНЕМ БЛЮДЕ…
На небесном синем блюде
Желтых туч медовый дым.
Грезит ночь. Уснули люди.
Только я тоской томим.
Облаками перекрещен,
Сладкий дым вдыхает бор.
За кольцо небесных трещин
Тянет пальцы косогор.
На болоте крячет цапля,
Четко хлюпает вода,
А из туч глядит, как капля,
Одинокая звезда.
Я хотел бы в мутном дыме
Той звездой поджечь леса
И погинуть вместе с ними,
Как зарница — в небеса.
1913
___________________________
Szergej Jeszenyin:
SÁRGA FELHŐK
MÉZ-SZÍN LEPLE…
Sárga felhők méz-szín leple
Vonja be a kék eget,
Álom hullt az emberekre,
Én még ébren szenvedek.
Fákra felhő vet keresztet,
Édes füst az italuk;
Az ég gyűrűsen repedt meg,
Minden lejtő-ujjra jut.
Kócsag szól, a lápos ébred,
Cuppog a víz, jó zenész;
Felhők közül pici fénycsepp,
Egy magányos csillag néz.
E csillaggal égetném fel
Az erdőket… Mit nekem?!
S velük együtt enyésznék el,
Mint a villám – odafenn.
1913
* * * * *