Virágok
Repülnek az évek felettünk,
Az elvirult nyár egyre több;
De amit álmodtunk, szerettünk,
Nyomát még el nem födte köd.
Szerelmünk napvilágos útján
Hervadva hullt le sok levél;
De mért borongjunk percnyi múltján,
Amíg emléke frissen él?...
Szerelmi hódolat jeléül
Mindig virágot adtam én;
Boldog virág, mely sose vénül,
Halála, üdve egy: a fény.
S úgy érzem, hogy mi is, szerelmem,
Egy-egy ilyen virág vagyunk;
Nem küzdhetünk a végzet ellen:
Mi éltet, attól hervadunk.
Rudványszky Gyula 1858 -1913
Blumen
Die Jahre schnell über uns verfliegt
der verblühte Sommer vermehrt;
doch wovon wir träumten und geliebt,
die Fussspuren von Nebel bedeckt.
Auf dem sonnigen Weg der Liebe
viele Blätter verwelkten schon;
sollst du das gestern nicht vertriebe,
solang dein Gedanke lebt noch.
Als Zeichen und Ehrfurcht vor Alter
hab’ ich immer Blumen geschickt;
glückliche Blume, die niemals altert
ihr Tod, ihr Heil ist eins: das Licht.
‘d ich fühle, was ist meine Liebste
für uns, die Blume ist der Gunst;
wir könn′n den Zerfall nicht vernichte:
Was uns leb’n lässt, verkümmert uns.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni