Teérted
H.Gábor Erzsébet
Felérni vágytam hozzád szüntelen,
nem érdekelt, hogy fáj, s a küzdelem
erőt adott, és szárnyakat.
Akartam azt, hogy lássalak,
s akartam azt, hogy lásd, te is,
azt, hogy a lelkem éhezik.
Kívántam azt, hogy nézz belém,
s valóra vált a szép remény.
Meglelted azt, ki én vagyok,
s lényem lényeden áthatott.
Nap voltál vágyteli tükrömön,
miénk lett minden, s a dús öröm
repített minket az ég felé,
szívünket tettük az Úr elé,
imát rebegve, jó sokat,
hálával teltet, boldogat.
Miattad lettem az, ki most vagyok.
Szememben égi fény ragyog,
teérted ég bennem a láng, a tűz
- mely hozzád vágyva űz -,
s te lettél létem, otthonom,
öröm ül éltes arcodon.
Az ajkadról csurrant drága szó,
semmivel meg nem váltható,
s a míves, gyönyörű, lágy dalod
ölelve, fájva, átragyog.
Szívem vacogva vár, remeg,
s akár az önzetlen Istenek,
mindenem adnám semmiér’ -
mert szerelmed nékem ennyit ér!
Miattad élek, s alkotok,
teérted gyűlnek a szép sorok,
szerelmem nem múlik, mindörök,
akár az égi fénykörök.
2022. április 13.