Húsvét
Feltámadott az Üdvezitő.
Meggyőzte a hideg halált
Dicsőülten jött ki a sírból,
S magasabb életre talált.
Nem halnak meg
A kegyesek,
De élnek az égben,
Örök dicsőségben.
A sirban a test rothad el csak,
Mi bennünk, gondolt, érezett,
A lélek ez az égi vendég:
Nem ismer sirt, enyészetet.
Lánczaiból,
Kiszabadul,
És ragyogó fénybe,
Szárnyal fel az égbe.
Derüljön fel bánatos arczunk,
Szünjenek hulló könyeink,
Ha elmennek az örök utra
Ha itt hagynak kedveseink.
Majd bóldogul
A síron tul,
Hol a menny lesz honunk,
Viszont találkozunk!
Ott szenvedés nem leszen többé,
És nem szomoru árvaság,
A testvér lelkek szent szerelmét,
Nem tépi szét a rosz világ.
Véghetetlen
Szeretetben
Az idvezült lelkek
Együtt örvendeznek!
Medgyes Lajos 1817-1894
Ostern
Der Erlöser ist auferstanden.
Überzeugte der kalte Tod
verherrlicht aus dem Schlamm gekommen,
ein hohes Leben war das Lob.
Sie sterben nicht
der gut ‘d gnädig,
sie leben im Himmel,
in grosse Gewimmel.
In dem Grab verrottet nur der Leib
in uns, dachte er und fühlte,
die Seel‘ ist ein himmlischer Gast:
Trauer, ‘d Leid nie berührte.
Von den Ketten
ausgetreten,
in das funkelnde Licht
aus dem Himmel Zwielicht.
Unser Gesicht wird wieder heiter,
die Tränen sollen aufhören,
wenn auf ewige Reise gehen
und wenn die uns nicht mehr hören.
Wenn man verstarb,
‘d verlässt das Grab
im Himmel, sind daheim
‘d werden nie mehr allein!
Dort wird es kein Leid mehr geben,
und kein trauriges Waisenkind,
die heilige Liebe der Seelen,
ein’ Welt, wo alle glücklich sind.
Unendliche
Bruderliebe,
glückseligen Seelen
dort gemeinsam leben!
Fordította: Mucsi Antal-Tóni