A Lia dalokból I.
Hogy birtokom, földi kincsem,
Magas rangom s hírem nincsen,
Soh’ sem bántott engemet,
Mert benned mind feltalálom,
A mi az én ideálom:
Hűség és a szeretet!
Minden kincsnél drágább vagy te,
Benned lelkem azt föllelte,
Mit sokáig keresett;
Hogy legyen hű és jó párom,
Kivel szeretettel járom
Végig ezt az életet!
Te s a fiam, meg a lányom
Vagytok: kincsem, boldogságom,
És a mikor rám nevet
A két édes, szép kis angyal,
Lelkem megtel öröm dallal,
És áldom a, végzetet!
Dr. Kiss Rezső 1838 – 1915
Aus den Lia-Liedern I.
Hab‘ kein Landsitz irdischen Macht,
kein hoher Rang und nicht namhaft,
es hat mir nie wehgetan,
weil ich in dich alles habe,
du hast meine Ideale:
Treue Liebe wie der Schwan!
Bist kostbarer als jeder Schatz,
und meine Seele fand ein Spatz,
was es lange gesucht hat;
treu ‘d ein guter Partner bist du,
die ich liebe, in alle Ruh
bis Lebensende schön glatt.
Du, mein Sohn und meine Bienchen,
ihr seid: mein Schatz, meine Kindchen,
und wenn Ihr mich anlächeln,
die beiden süßen Engelchen,
die Seele wie zwei Äugelchen,
und segne das Zufällchen!
Fordította: Mucsi Antal-Tóni