Сергей Есенин:
У МОГИЛЫ
На память об усопшем
В этой могиле под скромными ивами
Спит он, зарытый землей,
С чистой душой, со святыми порывами,
С верой зари огневой.
Тихо погасли огни благодатные
В сердце страдальца земли,
И на чело, никому не понятные,
Мрачные тени легли.
Спит он, а ивы над ним наклонилися,
Свесили ветви кругом,
Точно в раздумье они погрузилися,
Думают думы о нем.
Тихо от ветра, тоски напустившего,
Плачет, нахмурившись, даль.
Точно им всем безо времени сгибшего
Бедного юношу – жаль...
1913
___________________________________
Szergej Jeszenyin:
SÍRNÁL
(У могилы)
Egy elhunyt emlékére
Sír rejti őt itt e bánatos fűz alatt,
Földbe temetve pihen,
Tiszta volt lelke, és szent minden indulat,
Élt tüzes hajnal hiten.
Földi volt, szenvedő szívében kihunytak
Csendben az áldott tüzek,
Testére szomorú árnyékok borultak,
Nem érthetők senkinek.
Alszik, és fölötte fűzfalomb lengedez,
Köréje csüng a sok ág,
Őróla bennük sok gondolat ébredez,
Emlékből szép sokaság.
Bánattól áthatott szélben sír csendesen,
Komor lett a messzeség.
Szánják az ifjú legényt valamennyien,
Szegénynek – korán e vég...
1913
* * * * *