Nyolcvanöt éves lettem én,
meglepetés, hogy még élek,
hisz súlyos betegségek gyötörnek,
kínoznak halált kívánó szenvedések.
György napján születtem,
apámat nem ismerhetem,
tíz nappal korábban elszállt a lelke,
elveszítettem őt örökre.
Tanító volt, tehetséges, okos,
pályája volt örökségem, fontos.
Húsz évig ültem iskolapadban, mint diák,
négy szakon szereztem diplomát.
Tanári munkámat középiskolában kezdtem,
főiskolai oktatóként befejeztem.
Az oktatás volt életem értelme,
verseim is ennek tükörképe,
apai örökségem fénye.