Vén anyóka balladája !
Vén anyóka kuporog öreg házban,
Beszélgetne, nincs kivel,férje elment,
Két évtizeddel,megszokta az egyedüllétet,
Macskályával gyakran beszélget,ha megunták,
Élvezik síri csendet.
Dorombol macska, kemence szögletébe,
Megéhezett nagy semmitevésbe,rég volt,
Hogy egerészni járt,felette is az idő eljárt....
Megosztják kis elelmüket,ami nem sok
Jó étvágyal esznek.
- Hej,valamikor szép időket éltem sokan
Udvaroltak nékem,vetélkedtek,hogy
Megkapjanak,boldognak éreztem magamat.
Nem gondoltam jövőre,szomorú időkre,
Nincstelen életre.-
Sötét szobában csak egy kis gyertya ég,
Kemence parazsa világít még.
Öreg anyó ül magában,tünődik sötét
Éjszakában,gondolatai messze szállnak,
Felidéznek álmokat.
Visszahozna minden percet,ifjúságot,
Szép szerelmet,boldog családi életet.
Elszálltak éveim,napjaim rövidebbek,
Az út egyre nehezebb,alig birom mire
Végre megérkezek !
Szoba teljesen besötétedett,nagy
Óra üt, felébreszti néma csendet,
Dobozában csak szú perceg,mély
Álomban egy idős lélek, kit boldog útján
Angyalok vezérelnek !
Ágoston Tibor