H.Gábor Erzsébet
Álmomban látlak még, anyám
Álmomban látlak még, anyám;
fátyolos ködben szállsz felém,
lebegsz a kéklő ég taván,
s megállsz egy felhő szegletén.
Szemedből csillagfény ragyog,
átjárja árva-lelkemet,
körötted méla angyalok,
s megáldasz most is engemet.
Karodba bújni volna jó…
Fakul a kép, s te elrepülsz,
elvisz az égi léghajó,
fehér ruhában benne ülsz.
Hiába hívlak vissza én,
hangom a térben elveszik,
párnámon gyűrt a bézs szatén -
teérted sírok reggelig.
2022. április 30.