Az én anyukám,ha le akarom írni
Nyurga füst,mi elillan a tájon
S bár szaladok utána, apró kisleány
Nem sikerül dobozomba zárnom
Néha megvan szeme huncut csillogása
Máskor mosolya,az a merengő
Mikor a világ problémáit feltárta
Arcán a lágy barázda, töprengő
Máskor látom,ahogy barna hajjal szalad
Kártyázik vagy éppen motoron ül
Majd éles váltásban biceg fel a dombon
S haja az őszbe lassan leőszül
Nagymamaként lengetve meglepis szatyrát
Szétosztva belőle minden kincsét
Szeretetet,ölelést, finom cukorkát
Felöltve lénye legtisztább ingét
Hallom,ahogy aput simogatva morog
Vágd le ezt a szúrós pofaszakállt
S mai napig hallom,ahogy lelke sikolt
Mikor haja kemo után a földre szállt
Az én anyukám,ha le akarom írni
Nyurga füst, mi elillan a tájon
Mégis tavasszal megáll s nékem lepihen
Lilán illatozó orgonákon