Сергей Есенин:
РАЗБОЙНИК
Стухнут звезды, стухнет месяц,
Стихнет песня соловья,
В чернобылье перелесиц
С кистенем засяду я.
У реки под косогором
Не бросай, рыбак, блесну,
По дороге темным бором
Не считай, купец, казну!
Руки цепки, руки хватки,
Не зазря зовусь ухват:
Загребу парчу и кадки,
Дорогой сниму халат.
В темной роще заряница
Чешет елью прядь волос;
Выручай меня, ножница:
Раздается стук колес.
Не дознаться глупым людям,
Где копил-хранил деньгу;
Захотеть — так все добудем
Темной ночью на лугу!
1915
______________________________
AZ ÚTONÁLLÓ
Gyér a hold, a csillag fénye,
Csalogány sem énekel,
Sötétben az erdő széle,
Ott rejtőzöm késsel el.
Folyónál a dombok alatt,
Halász, halat fogni kár,
Ha erdőn át visz az utad,
Ne is számolj pénzt, kalmár!
Tapadós, fogós a kezem,
Úgy is hívnak: Add ide…
Ruha, pénz, hal, bármi legyen,
Elveszem én ízibe.
Fésüli már a sötétben
Hajnalfény a fák haját;
Nosza, segíts, éles késem,
Kerék zörög odaát...
Nem közlöm a balga néppel,
Hol tartom a pénzem én;
Hogyha kell, – a réten éjjel
Kiáshatom könnyedén!
1915
* * * * *