Tipikus, mély éjszaka zajlott,
Egy tücsök rekedt hangon vallott,
Minden lélegzetvétel megszűnt,
A sötét is csak sötétnek tűnt,
Elült port kavartak autók,
Holt utakat róttak csavargók,
Kik félúton, hol megrekedtek,
Álmosan éjbe szenderedtek,
A fények villanást neveltek,
A hangok eleven zörrentek,
S, egy tipikus, mély éjjelen át,
Mint tücsök zúgta bú-balladát,
A csend fogságából hallgatom,
Tudatom tovább, hogy vallatom,
S mindaz, mi onnan még rám talál,
Milyen őrületnek szalutál?,
Nevem szeg, ravatal, koporsó,
Szárba szökkent mag, az utolsó,
Ki egyetlen levelet sem hajt,
S gyanútlan hagyja el a talajt.