Debreczeni Zsolt: Vártam
Vártam, mint éjszakát a magányos csillagok,
kerestelek bátran, de most nár célban vagyok.
Tündérem, rád leltem csodálatos napon.
Istenem, köszönöm, hogy meglett az angyalom.
Tőle szép már minden, nem kell többé félni,
hogy nem ér el a fény, és sötétben kell élni.
Most már végre átragyogja szívemet a Nap,
megvagy végre kincsem, és szívem veled marad!