A tó tavaszi éneke
Be jó is volt,
míg jég födött:
csend jég alatt
és jég fölött,
nagy hallgatás volt
mindenütt -
Ma minden kis nesz
szíven üt.
Hó- s jég takarta
volt a part
és engem is
nagy jég takart,
vastag, páncélos,
szürke jég,
közömbös, mint a
téli ég.
Nem bántott semmi
bántalom,
nem ártott semmi
ártalom
A szél a jégen
elszaladt,
nem borzolt fel
a jég alatt.
A kő a jégen
fennakadt,
nem ütött meg
a jég alatt.
Áldott, kit ily
nagy csend födött,
csend jég alatt
és jég fölött.
Elment a jég
jaj, mindenütt
s ma minden kis zaj
szíven üt -
vagyok mezitlen
kék elem
és testem-lelkem
védtelen.
Belém tekint
a cipruság,
borzol a szél,
szomorúság,
a nap is bennem
sistereg,
kővel dobál
a kisgyerek.
Ma minden bennem
él, mulat,
a pillanat,
a hangulat
s akár hiszik,
vagy nem hiszik,
minden madár
belém iszik.
Fáj az eső,
a szép idő,
a surranó
szitakötő,
minden zavar
és fölkavar
és minden csupa
zűrzavar.
Ha csillagoktól
csillogok,
vagy elbújtak
a csillagok,
egyszerre fáj már
estetájt
minden, mi sok-sok
este fájt.
Ó, emberek,
nem alhatok!
Fájdalmam a
fájdalmatok,
itt tükrözik
keresztetek,
és borzadok
és reszketek.
Dsida Jenő 1907 – 1938
Das Frühlingslied des Sees
Es war so gut
bedeckt von Eis:
still war unter
‘d über dem Eis,
große Stille
war überall –
heute der Laut
wie ein Herzschlag.
Schnee und eisbedeckt
war das Ufer
und ich war wie
sein Schnee Woofer,
dick, gepanzerte,
graues Eis
gleichgültig wie
die Winterzeit.
Nichts hat wehgetan,
schmerzen Los
gab keinen Schaden
ganz harmlos.
Der Wind auf dem Eis
rannte weg,
er zitterte nicht
unter dem Steg.
Der Stein auf dem Eis
steckenblieb,
unter dem Eis, gib
es kein Abrieb.
Gesegnet ist
an der Stille
still ist unten
‘d oben Wille.
Das Eis ist weg,
ach, überall
‘d jedes Geräusch ist
ein Herzschlag,
ich bin jetzt nackt, ein
blaues Glied,
Körper und Seele
wehrlos blieb.
Schaut mich an den
Zypresse Ast,
der Wind nervt mich,
die Traurigkeit,
und auch die Sonne
zischt schon wild
‘d Steine wirf auch
das kleine Kind.
Heute steckt alles in mir,
lebt vergnügt,
der Augenblick
ist schon betrügt,
und ob ihr glaubt
oder auch nicht
alle Vögel
trinkt mich in sich.
Regnen tut weh,
das gute Wetter
ist die schwirrende
Wasserjungfer,
alles verwirrt
das Enttarnung
’d alles ist volle
Entwarnung.
Wenn von den Sternen
die Sterne
versteckten sich
von den Sternen
und alles, was am
abends zäh,
alles tut uns am
Abend weh.
Ach, Ihr Leute
kann nicht schlafen!
Mein Schmerz ist auch
Euch wird Strafen,
hier zeigen sich
Eure Kreuze,
‘d meine Nase
ist am Schnäuze.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni