A mester....
Elképzeltem valakit az életembe
Akit én formálok kervemre.
MInt szobrász a kötömböt,addig
Faragtam,csiszoltam amig kialakult
Akit akartam.
Nímfa lett belőle,mestermű,
Szépsége elbűvölt hihetetlenül.
Valami csodálatos kápzelet,
Pygmalionhoz hasonló
Inteligens termet.
Amerre vittem mindenhol
Csodálták,írigységböl mondtak
Rá : Fűt- Fát de az minket
Nem zavart boldogságunk
Túlszárnyalta azokat.
Titkon sokan leselkedtek,
Tudtomon kívül ajánlatokat tettek.
A féltékenység kezdett őrőlni engem,
Mi lesz ha elveszítem
Kincsem ?....
Egy nap bekövetkezett,amit
Álmodni se mertem,
Hűlt helyét találtam szerelmemnek.
A sok fáradság ami engen
Terhelt,más aratja a győzelmet.
A tanulság ebböl az,
Szeresd a nőt,de nem bízzál benne,
Veled marad amíg egy jobb
Nem jön a helyébe
És az a vége !....