Сергей Есенин:
ЦВЕТЫ – XII.
И потому, что я постиг,
Что мир мне не монашья схима,
Я ласково влагаю в стих,
Что все на свете повторимо.
И потому, что я пою,
Пою и вовсе не впустую,
Я милой голову мою
Отдам, как розу золотую.
1924 г.
____________________________
VIRÁGOK – XII.
Mert felfogtam: ez a világ
Számomra nem egy szerzetesrend,
Én nyájas versbe írom hát,
Hogy bepótolhatunk mi mindent.
Mert szól csak, egyre szól dalom,
És egyáltalán nem a légbe,
Fejem a drágámnak adom,
Legyen, mint aranyrózsa, véle.
1924
* * * * *