ЕЩЕ НЕ ВЫСОХ
ДОЖДЬ ВЧЕРАШНИЙ…
Еще не высох дождь вчерашний —
В траве зеленая вода!
Тоскуют брошенные пашни,
И вянет, вянет лебеда.
Брожу по улицам и лужам,
Осенний день пуглив и дик.
И в каждом встретившемся муже
Хочу постичь твой милый лик.
Ты все загадочней и краше
Глядишь в неясные края.
О, для тебя лишь счастье наше
И дружба верная моя.
И если смерть по Божьей воле
Смежит глаза твои рукой,
Клянусь, что тенью в чистом поле
Пойду за смертью и тобой.
1916
_______________________________
NEM SZÁRADT FEL,
MI HULLT MÉG TEGNAP…
Nem száradt fel, mi hullt még tegnap,
A fűben – zöld a pocsolya!
Az árva szántók szomorkodnak,
És fonnyad már a laboda.
Utcák és tócsák közt csavargok,
Az őszi nap fél, szertelen,
Megnézek minden egyes arcot:
Kedves vonásid keresem.
A fátyolos vidéket nézed,
Te egyre szebb tekintetű.
Csak boldogságunk biztos néked,
És barátságom, az a hű.
Az Úristen, ha úgy gondolja,
Hogy szemed zárja a halál,
Megesküszöm, megyek nyomodba,
Mint árnyék, halni is akár.
1916
* * * * *