Bajza József: Egy anya keserve / Die Verbitterung einer Mutter
Írta: Toni Dátum: Május 30 2022 07:52:41
M
Míg a tél elhozhatá
Gyász fuvalmait,
Sír ölében álmodod
Égi álmaid.
Teljes hír
Egy anya keserve
Alszol csendes árny alatt,
Kisded gyermekem,
S nincs e földnek hajnala,
Mely felkölt nekem.
Téged egy rövid tavasz
Leble ringatott,
Látál csak kies nyarat,
Őszi bájnapot.
Míg a tél elhozhatá
Gyász fuvalmait,
Sír ölében álmodod
Égi álmaid.
Vissza hasztalan sohajt
Dúló bánatom,
Hasztalan kiáltja szóm:
Kelj fel magzatom!
Halmodon hullat szemem
Zápor könnyeket,
S könny és síralom nem ad
Néked életet.
Ah nem ismer oly anya
Mély szívbánatot,
Aki még nem sírata
Megholt magzatot.
Akinek virágait
Sors nem tépte le,
Szép jövendőt, szép reményt
Táplál kebele.
Nékem nincs vigasztalás
E nagy ég alatt,
Messze túl az életen
Egy remény maradt.
Hogy viradni mennybe’ fog,
Mely felkölt nekem,
Üdvezűlet hajnala,
Drága gyermekem!
Bajza József 1804-1858
Die Verbitterung einer Mutter
Du schläfst in stillen Schatten,
mein liebes Kleinkind,
es gibt kein Tagesanbruch,
der mir erweckt Dich g'schwind.
Dich hat ein kurzer Frühling
im Leben gewiegt,
'd, sahst nur ein öder Sommer,
ein Tag des Herbstkriegs.
Bis der Winter gebracht hat
der Wind von Trauer,
Du träumst im Schoß des Grabes
und träumst süßsauer.
Zurück seufzen ist zwecklos,
meine Trauer tobt,
meine Stimme schreit nutzlos:
Mein Fötus ist tot!
Aus meinen Augen rieseln
schauernde Tränen,
Tränen und Weinen geben
dir keinen Leben.
Ach, keine Mutter kenn es
den tiefen Herzschmerz,
wer noch nicht beklagt hat, dass
Tod des Fötus Herz.
7
Wessen Blumen des Schicksals
noch kein Bleiwüste,
gute Zukunft und Hoffnung
nährt ihre Brüste.
Ich habe keinen Trost mehr
unter dem grossen Himmel,
weit über das Leben bleibt
ein Hoffnungsschimmer.
Dass noch im Himmel aufsteht,
was mich noch erweckt,
das heilige Dämmerung
von meines Kinds weckt!
Fordította: Mucsi Antal-Tóni