Ha elborong . . .
Ha elborong fájó lelkem
Boldogságom sírján,
S eszembe jut, az a halvány,
Szép szenvedő kis lány :
Szivem fölé száll a kínok
Sötét hollószárnya,
S rám borul a szenvedések
Hideg éjszakája.
Míg rajtam csügg felhőszárnyként
E nyomasztó bánat,
Keblemben egy fájó érzés,
Bús sejtelem támad :
Hasztalan már minden könnyem,
Esdő sóhajtásom,
Föl nem éled soha többé
Megtört boldogságom !
Szendrői Holozsnyay Cyirill ????
Wenn es bewölkt wird.
Wenn meine Seele bewölkt wird,
auf dem Grab meines Glücks,
'd dann denke ich an das blasse
kranke Mädchen zurück:
Die Qual über meinem Herzen
dunkler Raben-Flügel,
‘d das Leid des Lebens fällt auf mich
wie kalte Nachthügel.
Während wie ein Wolkenflügel
als dunkle Trauer schmückt,
wie ein Wunde in meiner Brust,
böser Verdacht erdrückt:
Und alle Tränen sind nutzlos,
auch meinem Bittgesuch,
du wirst nie wieder aufwachen,
trauriges Gehversuch!
Fordította: Mucsi Antal-Tóni