SZERGEJ JESZENYIN: ÁBRÁNDOZÁS - II.
Írta: Szollosi David Dátum: Június 05 2022 07:29:26
M

Álltam ott, mint szerzetes, rőt fényben,
Rám hirtelen csönd nehezedett...
Te beléptél fátylas feketében,
S az ablaknál leszegted fejed.
Teljes hír


Сергей Есенин:

МЕЧТА – II.

Тихий отрок, чувствующий кротко,
Голубей целующий в уста, —
Тонкий стан с медлительной походкой
Я любил в тебе, моя мечта.
Я бродил по городам и селам,
Я искал тебя, где ты живешь,
И со смехом, резвым и веселым,
Часто ты меня манила в рожь.
За оградой монастырской кроясь,
Я вошел однажды в белый храм:
Синею водою солнце моясь,
Свой орарь мне кинуло к ногам.
Я стоял, как инок, в блеске алом,
Вдруг сдавила горло тишина…
Ты вошла под черным покрывалом
И, поникнув, стала у окна.

1916
__________________________________


Szergej Jeszenyin:

ÁBRÁNDOZÁS – II.

Galambok csőrére csókot adtam,
Csöndes, szelíd kamasz egykoron,
Karcsú lényed, amint vonult lassan,
Azt szerettem benned én nagyon.
Bebolyongtam várost, falut okkal,
Keresvén lakod mindenfelé,
És te vidám, éles kacajoddal
Gyakran csaltál be a rozs közé.
Kolostorfal mögül egyszer lopva
Hófehér szentélybe léptem én,
Hol a nap, kék szenteltvízben mosdva,
Ingvállat, papit vetett elém.
Álltam ott, mint szerzetes, rőt fényben,
Rám hirtelen csönd nehezedett...
Te beléptél fátylas feketében,
S az ablaknál leszegted fejed.

1916

* * * * *