Az estben késői ugatások,
Te és a megkésett pillanatok
Sötétben békét adtok,
Amit szinte már feledtem.
Pár autó már elhaladt
A szitázó esőben, hideg…
Ablakomban kopogó Emlék,
legyőz engemet.
Egyfolytában ugat egy kutya
És megtölti szobámat.
Álmom egy őszi penész,
Ami elítél mélán és zaklat.
Bele menekülnék az eső édes köntösébe,
Ami álmomban faleveleket hoz,
Csak a meztelenség megbánása
Az ágaknak, amelyek hamvadó parazsat szít.
Kipróbálok egy másik száraz gondolatot,
Ami esőtől áztatott
És lecsukott szemhéjakkal,
Elszórt szavakat hagyok körülöttem.
A fehér éjszaka csendjében
Száz, ezer vízcseppet számolok,
Ami ablakomnak párkányát hidegen verik...
Álmomban az eső átölel és nyugodt vagyok.