Сергей Есенин:
ЦВЕТЫ – VIII.
Цветы, скажите мне прощай,
Головками кивая низко,
Что не увидеть больше близко
Ее лицо, любимый край.
Ну что ж! пускай не увидать.
Я поражен другим цветеньем
И потому словесным пеньем
Земную буду славить гладь.
1924
___________________________
VIRÁGOK – VIII.
Virágok, mondjátok nekem:
Agyő! – meghajtva főtök mélyen,
Hogy arcát és szülővidékem
Nem láthatom többé sosem.
No és, ha nem látom? Vivát!...
De más virágzás ejt rabul már:
A földnek hálám éppen úgy jár,
S az énekem – őt zengi hát.
1924
* * * * *