Ádám és Éva !..
.
Nap már felkelt régen,
bearanyozta a réteket,
Egy enber hosszú botjára
támaszkodva figyelte a
környéket.....
Távolban látott valamit
amit még nem látott soha,
közelebb érve nagyobb lett
a csoda,ami Ádámot
felizgatta.....
Az én nevem Éva,én
vagyok a nimfa,hozzád
jöttem unalmamba,hogy
megtanítsalak valami
Jóra !....
Nézz meg jól,én más
vagyok,ledobta az őzböl
készült,ruha darabot.
Ádám csak nézett,ő még
ijet nem látott.
Éva szép domborulataitol,
nagyot sóhajtott,és amit
Éva neki mutatott, felizgatta
Ádámot annyira,hogy az
volt a legszebb napja !
Eggyé lettek,az öröm
betekjesedett,nemsokára
hárman lettek,a barlang,
hamarosan,szépen
benépesedett !.........
Igaz volt vagy sem,
mindenki csak gondolja,
egy biztos,ha Éva nem
lett volna,ez a story nem
írodott volna !...
Ágostom Tibor