ПОБИРУШКА
Плачет девочка-малютка у окна больших хором,
А в хоромах смех веселый так и льется серебром.
Плачет девочка и стынет на ветру осенних гроз,
И ручонкою иззябшей вытирает капли слез.
Со слезами она просит хлеба черствого кусок,
От обиды и волненья замирает голосок.
Но в хоромах этот голос заглушает шум утех,
И стоит малютка, плачет под веселый, резвый смех.
1915
______________________________________________
A KÉREGETŐ KISLÁNY
Sír a kislány a bojárház díszes ablaka alatt,
Víg kacagás árad bentről, hangja, mint ezüst patak.
Sír a kislány, dermeszti őt őszi viharok szele,
Törölgeti sűrű könnyét elgémberedett keze.
Könnyes arccal kér falatnyi összeszáradt kenyeret,
Hangja a felindulástól egyre halkabb, csendesebb.
De a házban gyönge hangját elnyomja a bál, a zaj,
Kinn zokogva áll a kislány, benn - az éles, víg kacaj...
1915
* * * * *