Fehéres homály,
Az ezüst Hold csillogása szüli,
A víz fölé hozza és
Még a mezőre is leteríti.
A virágok fonóban gyűlnek
És pókhálókból szőnek,
Az Éj hálóingét kötik
Felhasználva a nagyméretű harmatokat drágakőnek.
A vízben, amelyen a felhők
Finom árnyékot vetnek,
Hullámzásnak mozgása elszakítja
A fehéres leplet.
Hogy meglássák kedvesüknek arcát,
Nézik, hogy folyik körökben a víz,
Mert a folyó, már rég elvarázsolt
És nyári Éj közepén szíveket hív,
Hogy a szerencsés lány megjósolt szerelmét lássa,
A fiatalok sárga rózsákat dobtak,
Mert azok a rózsák varázslatosak...
Ez június közepén történik, mikor az Ég is kinyílik.
Ő, megjelent és figyelt...Haja sárgás volt,
Arca ragyogott a holdban
És a kék szemeiben
Az összes tündérmese a víznek folyásában ragyogott.