Hullik rám a mai nap árnya,
Bágyadtság, mi vágyik egy ágyra,
Kérges törzs mozdulatlansága,
Magam vagyok e vég nagysága,
Minden léptem nehéz, avatag,
Zajom elenyészőn hallgatag,
Légzés vagyok, s egy test a térben,
Létem az engem hajtó vérben,
Létem mely hiába is fakul,
Tiszta mindig, és mit sem lanyhul,
Mert nemes, akár egy fergeteg,
Tűr, tombol s néhanap gyermeteg,
Hullik rám a tegnapok pora,
Ellep jövőm halotti tora,
Mégis, e kétely nem tűrt vendég,
Mert ember vagyok, voltam nemrég,
Arcom körül gyengék a szelek,
S oltáraként, hogy érezhetek,
Én gyengéden simulok hozzád,
Múlt napok pora, isten hozzád!